Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

HIÁNY

az érzés , mely elárulja , hogy valójában mennyit is jelent számunkra a másik ...

Utálom a reményt akárhányszor próbálom feladni , mindig azt suttogja , csak még egyszer , utoljára .

 amikor HIÁNYZOL - hiába nézek szét a világban , 
mindenhol csak Téged látlak ... :(

Utálom azt mikor felkelek és rájövök, hogy csak egy álom volt.. !

én sírok , te nevetsz , de eljön az idő , hogy ez fordítva lesz .

 Még mindig megremegek mikor veled beszélek....

                                    I'm a fucking idiot...
             because I love YOU!

Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, miért is ragaszkodtam hozzá annyira. Mert eszembe juttata, milyen volt régen minden... Milyen voltam én, mit éreztem akkor. Megmutatta nekem azt a világot, ahol érdemes volt szeretni. Ekkor ébredtem rá arra is, hogy néha nem is maga az ember hiányzik nekünk, hanem az emlékek és a régi idők, amit vele töltöttünk.. És hogy igazából nem őt akarjuk visszakapni, hanem azokat a régen átélt pillanatokat...

Szerelem! Egy szó, egy érzés, csak egy pillanat és már nincs vissza út. Elmondani nem lehet, ezt érezni kell, elmondani miért próbálnám, tudom felesleges. Így inkább várok, hátha észreveszed, hogy nekem te vagy a menny és csak te taszíthatsz pokolba. Belédszerettem, mosolyom csak melletted jön szívből, szemem ragyogása csak melletted tiszta. Akarlak, de félek. Félek bevallani, félek te nem így érzel és elutasítasz. Így inkább titkolom és magamban szenvedek!

Azt kérdezed, hogy mit kívánnék, ha hullócsillagot látnék?
Azt, hogy bár ne szerettem volna beléd! 

Addig amíg élek, Én ígérem, hogy kereslek, csak, hogy megmondhassam Neked: Igen, Szeretlek! ♥

mosoly

" Felkelsz, és az arcodra mosolyt festesz, hisz ez is kell a mindennapos jelmezedhez ... "

Sokan kérdezték már, hogy mit jelentesz nekem, 

én mindig azt válaszoltam hogy illúziót, ami reggelre eltűnik.

szorítsd erősen vagy engedd el a kezem, de kérlek ne játssz velem!

"Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"

... a szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed, hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon, hogy egész könnyen ment éshamar túltetted rajta magad. De ekkor meghallasz egy zenét csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek felszakadnak, azt hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. És ez valamilyen szinten igaz is. A fájdalomteljesen soha nem fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul, a sebhely az ott lesz. És akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet, nem kell, hogy róla legyen szó, csak azt a bizonyos nevet... Arról is csak ő fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. Akaratlanul is, debelegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akárlátni is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne maga a tudat is, hogyvele lehetsz, ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra, hogy mással van, az jár mindig a fejedbe, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem tettél meg érte, de aztán rájössz, amit ő mindvégig tudott:képes lennél érte bármire, akkor is és most is. Mert szereted. Ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart, újból tovább áll és megint kezdődik minden előlről...

Mindenkinek van gyenge pontja, nekem kettő is akad:

minden amit teszel 

és 

minden amit mondasz.

Az egész életedet eltöltheted mihaszna, légből kapott képzelgésekkel...!  

Ha egy szerelem viszonzatlan, ott csak kérdések vannak, válaszok nem.  

Nem élhetsz úgy, hogy a végtelenségig vársz ezekre a válaszokra!

Az élet nagy kérdései : szeret? nem szeret?

Megtanultam!

Akkor veled a csillagokat néztem
most pedig egyedül a plafont...

Sose éreztem ezt, amit most, hogy nem hallom a hangod,mit meg nem adnék hogy itt legyél mellettem. :(

"Hogy lehet az, hogy sohasem hallottam tőled 
hogy " csak Veled akarok lenni "
... azt hiszem sosem éreztél így ..."

Visszaemlékszem arra az időre, amit együtt töltöttünk, újra és újra lejátszom őket magamban, de már túl késő...

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

S van,hogy össze vagy törve,mint egy földhöz vágott bögre...

Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle. ://
Jó éjt! :3

REMÉLEM egyszer majd te is megtapasztalod, hogy milyen az, amikor Te mindent megtennél valakiért, de ő mégis leszar. :')

nincs múlt, jelen, jövő, csak a PILLANAT.

néha csak azért mosolygunk, hogy visszatartsuk a sírást!
néha a legszebb mosoly mögött rejtőzik a legnagyobb fájdalom!

Mindig csak írnék neki, érdekel hogy gondol-e rám, hogy esetleg én is hiányzom-e neki. De félek hogy az őszinte válasz jobban fájna mint a tudatlanság. 

Hol van az a srác, aki tudja, mitől lennék boldog újra.?:|

a legrosszabb érzés nem a magány , hanem az , hogy akit te sosem tudnál elfelejteni , megfeledkezik rólad .

Nem fogom letagadni, hogy valaha szerettelek, de ezután hozzáteszem majd, hogy: mert egy idióta voltam! ;)

Amikor elkezdek hiányozni..
csak emlékezz én nem sétáltam el..
te engedtél el! 

Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy fiú...

Szeretlek....egyetlen egy szó mégis mekkora hazugság!

te és én örökké együtt! bár csak igaz lenne...